Az egészségügyi reformtörvények gyakorlati bevezetése 2005. év januárjában indult Szlovákiában. A kétségkívül bátor és kemény lépések egy új egészségügyi rendszer, merőben új viszonyok és kapcsolatok kialakítását jelentik, új lehetőségeket kínálnak, ugyanakkor a résztvevőktől nemcsak korrekt, szakszerű hozzáállást, de terheket, áldozatokat követelnek. A reform egy éves évfordulóján a szlovák egészségügyi vezetés, a szakmai társadalom és a lakosság értékelése, illetve kritikája sokszínű. A reformról végső következtetéseket még nem lehet levonni, de annyi bizonyos, hogy még számos problémát kell megoldani ahhoz, hogy a pozitívumai érezhetővé váljanak.

A reform alapelvei és tervei szerint az állampolgárok olyan lehetőségekhez juthatnak, amelyek a korrupció, a megvesztegetés és egyéb negatív jelenségek fokozatos megszüntetéséhez fognak vezetni. Néhány területen vannak már eredmények és látszik a minőség javulása is, ugyanakkor 2006. első hónapjaiban olyan alapvető gondokkal kell megküzdeniük az egészségügyi vezetőknek, a szolgáltatóknak, az egészségbiztosítóknak, mint a finanszírozási szerződések körüli bizonytalanság.

Az eredményeket elemezve elmondható, hogy a jogi szabályozás alapjait lerakták, a reform számos olyan rendszerbeli változást hozott, amelyek - a szakmai társadalom többsége szerint - az égető problémák megoldását segítették elő. Beindult az egészségügyi rendszer gazdasági stabilizációja. Az adósság-mentesítésre a kormány 20 milliárd koronát használt fel. Az évente felhalmozódó 8-9 milliárd adósságot sikerült 1,5 milliárdra csökkenteni. Az adósságmentesítés befejeződött, és határozott lépéseket tettek a rendszeren belüli adósságok teljes felszámolására.

A gyógyszerpolitikában számos olyan intézkedés történt, amelyek a gyógyszerkiadások stabilizálásához vezettek. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos szolgáltatások hozzájárulásai díjainak bevezetése a túlfogyasztás csökkentését segítette elő. Az egészségbiztosítási járulék-rendszerben kedvező változás, hogy az állam biztosítottjai után a járulékfizetés az átlagbér arányában történik. Kidolgozták és folyamatban van a mentőszolgát új működési modelljének bevezetése. Megerősödött a szabad orvosválasztás intézménye. Szabályozták és pontosították az egészségügyi intézmények megfelelő hozzáférhetőségét biztosító minimális hálózatot.

A szolgáltatók és az egészségbiztosítók részvénytársaságokká alakítása váltotta ki a legélesebb kritikát, azt azonban senki sem cáfolja, hogy ezek az intézmények a kemény költségvetési kritériumoknak köszönhetően hatékonyabban gazdálkodhatnak a forrásokkal, mint a költségvetési vagy a közhasznú szervezetek. Az állam az irányítása alá tartozó kórházaknak és a két legnagyobb egészségbiztosítónak 100%-os részvényese. Az ágazat privatizációs folyamatait nem a gyorsaság, hanem az óvatosság jellemzi, mert nem a pénzügyi csoportok, hanem a betegek javát kell hogy szolgálják.

Az eddig megtett lépések – az ésszerű kiindulópontok és az ágazat reális pénzügyi stabilizációja ellenére – a laikus társadalom széles körében igen alacsony támogatást kaptak. Ennek oka az egész reform alatt hiányzó társadalmi kommunikáció, valamint az ellenzék erős szembenállása és kifogásai. Nem maradt elég idő az egészségügyi gyakorlat humanizálására. Az emberek nem érzik a változást, az orvosok és az ápolók nem kapnak olyan béreket, amilyeneket megérdemelnének.

A reform eddigi tapasztalatai tanulságosak és hasznosak más országok számára is. Amin változtatni kell, az a biztosított, a páciens szemlélete, helyzete. Szlovákiában beigazolódott, hogy nem elég csak hangoztatni a humánum előtérbe helyezésének fontosságát. Amennyiben az nincs ott a reform alapjainak lerakásánál, akkor később sokkal nehezebb helyrehozni az ebből fakadó hiányosságokat. Ezt emelte ki Rudolf Zajac egészségügy miniszter a reformról adott értékelésében, nyilatkozataiban. Ha újrakezdené, a reformon jogi szempontból nem változtatna, azonban sokkal több figyelmet fordítana a humán oldalra: az állampolgárok, a páciensek, az egészségügyi dolgozók helyzetére. A mostani tapasztalatokból kiindulva sokkal nagyobb hangsúlyt fektetne az állampolgárok alapos és részletes tájékoztatására, elsősorban arról, milyen negatív következményekkel járna, ha az egészségügyi ellátás rendszerét nem változtatnák meg. Az a kijelentés, hogy a beteg a reform középpontjában áll, eddig csak az elmélet szintjén maradt. Mostanra sokan elfelejtik, milyen állapotban volt az egészségügy 2002-ben, és miért voltak nélkülözhetetlenek a szigorú lépések, kik voltak a felelősök, akik közül egyesek most igen aktívak a kritikában. A társadalmi tudatosság, a tájékozottság legalább olyan fontos, mint a gazdasági helyzet.

Az értékelésnél azt is figyelembe kell venni, a reform pozitív hatásai még sok területen nem tudtak megnyilvánulni. A betegek és az egészségügyi dolgozók még nem érzik a jobb helyzet felé fordulást. Az egészségügyi vezetés elismeri, hogy a betegek körülményeinek javítására (várakozási idő, méltó bánásmód hiánya) nem maradt elég energia és idő. Nem lehet ezt természetesem általánosítani. A reform első szakasza befejeződött, elkezdődött a részletek kidolgozása.

Forrás: PRAVDA, 2006. márc. 4, márc. 8,
Zdravotnícke noviny, 4/2006, 8. (2006. 01. 26.), 6/2006, 8. (2006. 02. 09)
http://novezdravotnictvo.sk

2006-03-28 18:13:43