Gyakori kérdések

A rovat szerkesztője: Dr. Demetrovics Zsolt

Valóban lehet függőségről beszélni a szerencsejáték esetében? Hiszen nincs is szó semmilyen drogról.
A szerencsejátékozás lehet szórakozás, kikapcsolódás is. Mikortól beszélhetünk függőségről vagy betegségről?
Én hetente lottózok. Ez már függőség?
Milyen jelek figyelmeztethetnek arra, hogy a barátom vagy hozzátartozóm szerencsejáték-szenvedély problémával küzd?
Miért van az, hogy a család gyakran csak nagy sokára szembesül a szerencsejáték problémával?
Mit tehetek, ha szerencsejáték-függő a rokonom?
Nem értem, miért nem tud valaki ellenállni a játéknak, ha egyszer belátja, hogy tönkreteszi magát is és a családját is. Miért ilyen gyenge?
Mitől lesz valaki szerencsejáték-függő?
Egyformán veszélyesek a különböző szerencsejátékok?
Azt mondják, hogy genetikai okai vannak a szerencsejáték-függőségnek. Ha ez igaz, akkor gyógyítani sem lehet?
Kik azok a Névtelen Szerencsejátékosok?
Van-e gyógyszeres segítség a szerencsejáték-függők számára?
Pszichológushoz, pszichiáterhez vagy más szakemberhez forduljak?
Mennyire elterjedt a szerencsejáték-függőség a világban és Magyarországon?
Kapcsolódhat-e más betegség a szerencsejáték-függőséghez?
Sokan isznak szerencsejátékozás közben? Van kapcsolata a játéknak az alkoholbetegséggel?
Honnan tudjam, hogy a barátom vagy családtagom segítségre szorul vagy egyszerűen csak sokat játszik?
Hogy mondjam meg a barátomnak vagy ismerősömnek, hogy túl sokat játszik, s gondja van a szerencsejátékozással?
Azt mondják, hogy a szerencsejátékost valamilyen tudatalatti vesztési vágy hajtja a játékba. Igaz ez?
Azt olvastam valahol, hogy a szerencsejáték is olyan, mint a drog; abban az értelemben, hogy a játékos is "beáll", amikor játszik. Igaz ez?
Igaz, hogy a játékosoknak problémája van az intim kapcsolataival?
Azt hallottam, hogy a szerencsejáték-függők problémája egyfajta nagyzási hóbort. Attól érzik magukat erősnek, hogy hatalmas pénzeket kockáztatnak. Mi ebből az igazság?
Mi a veszélyesebb vagy ártalmasabb? Az alkoholfüggőség, a drogfüggőség vagy a szerencsejáték-függőség?
Meg lehet egyáltalán gyógyulni a szerencsejáték-függőségből?
Sokféle terápiáról hallani. Melyik a leghatékonyabb, legsikeresebb?

Valóban lehet függőségről beszélni a szerencsejáték esetében? Hiszen nincs is szó semmilyen drogról.
Függőség kémiai szerek és különböző viselkedések iránt egyaránt kialakulhat. Valóban, ha függőségről beszélünk, akkor elsősorban a drogok vagy az alkohol szokott az eszünkbe jutni, de a szakemberek úgy látják, hogy egyes viselkedések esetében a függőségnek kémiai szer nélkül is nagyon hasonló jellemzői lehetnek, mint az alkohol- vagy drogfüggőségnek. Ilyen, úgynevezett viselkedési függőség a szerencsejáték-függőség vagy hivatalos nevén kóros játékszenvedély is. Hasonlóképp, mint a drogfüggőség esetében itt is legyőzhetetlen sóvárgást él át a játékos, ha akadályozva van a játékban, vagy pedig nem (vagy csak nagy nehézségek árán) tud ellenállni a játszásnak. Játszik, annak ellenére, hogy a játék miatt párkapcsolati, családi, iskolai, munkahelyi, anyagi, jogi vagy akár egészségügyi problémái lesznek. A játék tehát ebben az esetben úgy működik, mint az alkoholista számára az alkohol vagy a heroinista számára a heroin. Ezért nevezzük ezt a jelenséget viselkedési függőségnek.    [fel a kérdésekhez]

A szerencsejátékozás lehet szórakozás, kikapcsolódás is. Mikortól beszélhetünk függőségről vagy betegségről?
Betegségről mindig akkor beszélünk, ha a személy élete jelentős mértékben károsodik az adott probléma vagy viselkedés miatt. Valóban, a szerencsejáték lehet a kikapcsolódás, a szórakozás része, s ebben az esetben akár még hozzá is járulhat az egészségességhez. Segíthet levezetni a stresszt, lehet egy kedvelt, alkalmi szórakozási forma. Abban a pillanatban azonban, hogy más tevékenységeket, kapcsolatokat károsít már problémás vagy súlyosabb esetben patológiás játékszenvedélyről beszélünk. Akkor igaz ez tehát, ha a személy a szerencsejáték miatt elhanyagolja a munkáját vagy a tanulmányait, családját vagy párkapcsolatát. Ha több pénzt kockáztat, mint amennyit megengedhet magának. Ha olyankor is játszik, amikor elvileg nem tervezte. Ha csökken az egyéb (nem szerencsejáték) tevékenységekben érzett öröme, elégedettsége.    [fel a kérdésekhez]

Én hetente lottózok. Ez már függőség?
Köznapi értelemben igen, de orvosi, pszichológiai értelemben nem. Nagyon fontos, hogy a függőség köznapi vagy mindennapi jelentését elkülönítsük a diagnosztikus vagy pszichológiai/orvosi értelemben vett jelentéstől. A köznapi függőség egyetlen összetevőre koncentrál: a viselkedéssel szemben kialakított szoros kapcsolatra, magára a függőségre, arra a kényszerre vagy erős késztetésre, hogy az ember azt a bizonyos dolgot véghezvigye. A pszichológiai, orvosi értelemben vett függőségnek, azaz dependenciának ez a szempont csak egy vonatkozása. Orvosi értelemben csak akkor fogjuk az adott viselkedést függőségnek, azaz betegségnek tekinteni, ha az ártalmas is. Az ártalmasság azt jelenti, hogy vagy magára a személyre és/vagy környezetére nézve az adott viselkedés káros, ártalmas. A hetente lottózó (de más szerencsejátékot nem folytató) személynél ez az ártalmasság nagy valószínűséggel nem áll fenn. Függő tehát hétköznapi értelemben, talán bosszús, esetleg még szenved is egy kicsit, ha ki kell hagynia egy hetet, de nem sérül az életvitele, a szokása nem okoz problémát a munkahelyén és a magánéletében, tehát nem jelentkeznek problémák ezzel a szokásával kapcsolatosan.    [fel a kérdésekhez]

Milyen jelek figyelmeztethetnek arra, hogy a barátom vagy hozzátartozóm szerencsejáték-szenvedély problémával küzd?
Általánosságban az mondható el, hogy az életvitel jelentős megváltoztatása mindig fontos figyelmeztető jel, hogy valami baj van. Ha korábbi szokások felborulnak, a korábban felelősséggel ellátott feladatok hiányt szenvednek, ha a teljesítmény jelentősen romlik, az mindig figyelmeztető jel lehet. De ugyanígy, ha az alvási vagy evési szokások, a szórakozási szokások változnak, vagy a baráti kapcsolatok alakulnak át jelentősen, az is figyelmet érdemel. Mindezek persze nem konkrétan a játékszenvedély szempontjából jelzés értékűek, hanem általában arra utalnak, hogy valami probléma van. Konkrétan, a játékszenvedéllyel kapcsolatos problémára utalhat a pénzhiány, az állandó kölcsönök igénye vagy, ha a korábbiakkal ellentétben a személy titkolózni kezd a játékkal kapcsolatosan. A tünetek mindazonáltal többnyire általánosak, nem a konkrét problémát, a szerencsejáték függőséget jelzik, hanem csupán azt, hogy baj van.    [fel a kérdésekhez]

Miért van az, hogy a család gyakran csak nagy sokára szembesül a szerencsejáték problémával?
Való igaz, hogy a családtagok gyakran csak igen későn észlelik, hogy valamely hozzátartozója súlyos problémákkal küzd. Ez előfordul a különböző függőségek, de egyéb betegségek, pszichiátriai zavarok esetében is. Az ok az, hogy a család nap, mint nap találkozik a problémás családtaggal, szembesül "tüneteivel", s így lassan szokik hozzá azokhoz. Nincsen egy éles konfrontáció, hanem apránként adagolódnak a tünetek, s ez lassan áll össze egy betegségképpé. Másrészt, a fokozatosan kialakuló, megjelenő tünetek egyenként nem utalnak nagy problémára, elfogadhatóak, és szeretteinktől könnyen, könnyebben el is fogadjuk ezeket. Ami egy idegen számára szembetűnő probléma lehet, az a családtag számára gyakran a megszokott, fel sem tűnő hétköznapi valóság. Ezért fontos azonban a szélesebb környezet, ismerősök, barátok jelzéseire is odafigyelni.
A szerencsejáték-függőség esetében mindehhez hozzájön, hogy a játékos gyakran titkolja a játékot, s igyekszik, hogy a család ne észleljen semmit a szerencsejátékozásból, illetve annak következményeiből. Eleinte nem is érzékeli a viselkedést problémásnak, nem gondolja, hogy betegségről van szó, amit komolyan kellene venni, s így másokat ebbe be kellene avatni. A probléma súlyosbodásával párhuzamosan pedig az erős bűntudat lehet a gátja az őszinte vallomásnak, hiszen a játékos ekkorra tisztában lehet szokása káros következményeivel, nemcsak anyagi, hanem az élet egyéb területeire vonatkozóan is. Jellemző, hogy a játékosok ilyenkor gyakran ragaszkodnak a kontrollhoz, s így elhitetik magukkal, hogy nemcsak nyerni képesek, hanem saját maguk is könnyen megoldhatják problémáikat.    [fel a kérdésekhez]

Mit tehetek, ha szerencsejáték-függő a rokonom?
A család sokat tehet a szerencsejáték-függő családtagért, de sok mindent nem tud megtenni. A család már korán észlelheti a problémát, ha érzékeny a változásokra. Nem biztos, hogy egyből nagyon konkrét tünetek mutatkoznak, de az életvitel, a szokások megváltozása jelezheti, hogy gond van. Fontos, hogy a család támogatóan lépjen fel és az is, hogy elsősorban azt próbálja elősegíteni, hogy a játékos szakemberhez forduljon, szaksegítséget kapjon. Fontos belátni, hogy a szerencsejáték-függőség nem morális probléma és nem egyszerűen elhatározás és akaraterő kérdése, hanem betegség, aminek a kezeléséhez ennek megfelelően orvosi, pszichológiai segítség szükséges. A családnak tett ígéretek, fogadkozások többnyire nem a gyógyulás, hanem inkább a családi játszmák felé vezetnek    [fel a kérdésekhez]

Nem értem, miért nem tud valaki ellenállni a játéknak, ha egyszer belátja, hogy tönkreteszi magát is és a családját is. Miért ilyen gyenge?
A függőségekre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint olyan problémákra, amelyek akaraterővel, elhatározással leküzdhetők. Azt gondoljuk, hogy a függők gyengék, hiszen sokszor maguk is elismerik, belátják, hogy ártalmas dolgot tesznek, s kifejezik azt is, hogy szeretnének változtatni ezen, s mégsem sikerül nekik. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk vele, hogy nem egyszerű gyengeségről, hanem betegségről van szó. A függőknek - beszéljünk akár alkohol-, akár drog-, akár szerencsejáték-függőségről - pont az a betegségük lényege, hogy nem tudnak ellenállni a függőségük tárgyának. Nem azért, mert gyengék, hanem azért, mert a függőségük valami olyat nyújt a számukra, amit másképp nem tudnak megélni. Soha nem maga a függőség tárgya (az alkohol, a drog vagy a szerencsejáték) az, ami igazából a problémát okozza, hanem magának a függőnek vannak olyan problémái, amire válaszképp megjelenik a függőség. A kezelésnek éppen ezekre a problémákra kell irányulnia, s akkor a függőséggel is könnyebb lesz megküzdeni, de el kell fogadnunk, hogy ez nem egyszerűen akaraterő kérdése. Fontos azonban, hogy a gyógyuláshoz természetesen akaraterőre, elszánásra is szükség van.    [fel a kérdésekhez]

Mitől lesz valaki szerencsejáték-függő?
A szerencsejáték-függőség kialakulásának számos oka lehet. Ma már tudjuk, hogy genetikai tényezők is hozzájárulnak a szerencsejáték-függőség kialakulásához; bizonyos genetikai variációk valószínűbbé teszik a probléma megjelenését. Ez persze nem azt jelenti, hogy van olyan genetikai tényező, ami mindenképp játékfüggőséghez vezet; pusztán a kockázat, a sérülékenység növekedéséről van szó. Szintén hozzájárulnak a függőség kialakulásához különböző pszichológiai tényezők. Az impulzívabb személyek például valószínűbben válnak szerencsejáték-függővé. Ez nem meglepő, hisz az impulzivitás fő jellemzője pont az, hogy a személy hajlamos előbb cselekedni, mint gondolkodni, nem mérlegeli cselekedeteinek a következményeit, különösen nem a hosszú távú következményeket. De az sem ritka, hogy a szerencsejáték valamilyen hangulati probléma bázisán, szinte annak a kezelése vagy "kompenzálása" érdekében jelenik meg.    [fel a kérdésekhez]

Egyformán veszélyesek a különböző szerencsejátékok?
Nem. A különböző szerencsejátékok nagy különbséget mutatnak veszélyességükben. Egyes játékok sokkal könnyebben alakítanak ki függőséget, mint mások. Egy játék kockázatosságát e tekintetben sok tényező befolyásolja. Ilyen tényező, hogy milyen gyakorisággal lehet a játékot újra játszani. Könnyű belátni, hogy a Lottó, amelyre csak heti rendszerességgel lehet fogadni, kevésbé veszélyes, mint a sorsjegy, ahol a nyereség vagy veszteség után azonnal megvásárolható az újabb játék. Szintén nagyobb kockázatúak azok a játékok, ahol a játékos változtathatja a tét összegét. Kockázatosabbak azok a játékok is, ahol előre programozott módon jelennek meg a nyerésközeli élmények, amelyek a "majdnem nyertem" élményét kölcsönzik a játékosnak. A Lottónál véletlenszerűen előfordulhat ilyen, a játékautomaták azonban programozottan hoznak ilyen állásokat, ezzel is mintegy további játékra serkentve a játékost. Szintén fontos tényező az elnyerhető legnagyobb tét mértéke, vagy a játék elérhetősége. A játék könnyű, azonnali elérhetősége kiemelkedő jelentőségű, így az internetes szerencsejátékok különösen veszélyesek lehetnek a veszélyeztetett személyek számára.    [fel a kérdésekhez]

Kik azok a Névtelen Szerencsejátékosok?
A Névtelen Szerencsejátékosok (Gamblers Anonymous, GA) a szerencsejáték-függők önsegítő csoportja. Ahogy ők maguk fogalmaznak "olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és azon reményüket, hogy megoldhatják közös problémájukat és segíthetnek másoknak is felépülni a játékproblémából." A kezdeményezés az Névtelen Alkoholista (NA vagy AA) csoportok mintájára alakult ki. A tagság egyetlen lényegi kritériuma a játékkal való felhagyás. A GA csoportok önsegítő csoportok tehát, a játékkal felhagyni kívánó játékosok segítik, támogatják egymást abban, hogy tartani tudják a játékkal kapcsolatos absztinenciájukat. A GA felépülési programja 12 ponton alapul, amelyek az alábbiak.

  1. Beismertük a szerencsejátékokkal szembeni tehetetlenségünket, s hogy az életünk irányíthatatlanná vált.
  2. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunk hatalmasabb erő képes visszavezetni minket a normális gondolkodáshoz és a normális életbe.
  3. Életünk és akaratunk irányítását a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bíztuk.
  4. Elvégeztük mélyreható erkölcsi és pénzügyi leltárunk elkészítését.
  5. Beismertük magunknak és egy másik embertársunknak hibáink valódi lényegét.
  6. Készek voltunk megszabadulni ezen karakterhibáinktól.
  7. Alázatosan kértük Istent fogyatékosságaink felszámolására.
  8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és készek voltunk jóvátételt nyújtani, ha ez lehetséges volt.
  9. Jóvátételt nyújtottunk mindazoknak akiknek tudtunk, kivéve ha ez bárkinek is sérelmes lett volna.
  10. Tovább folytattuk a személyes leltárt és önvizsgálatot, és ha hibáztunk vagy tévedtünk, haladéktalanul beismertük.
  11. Igyekeztünk ima és elmélkedés révén fejleszteni a tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csupán azt kérve, hogy a velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük és erőt annak kivitelezéséhez.
  12. E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk és igyekeztünk ezt az üzenetet más szenvedélyes szerencsejátékosoknak átadni és ezeket az elveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni.
A GA csoportok nagyon fontos szerepet tölthetnek be a szerencsejáték-függők felépülésében, kiegészíthetik a szakemberi segítséget, de sokszor attól függetlenül is hatásosak lehetnek. Ma Magyarország több nagyvárosában is működnek GA csoportok. A Névtelen Szerencsejátékosok honlapja itt érhető el: http://www.gamblersanonymous.hu             [fel a kérdésekhez]

Van-e gyógyszeres segítség a szerencsejáték-függők számára?
A szerencsejáték-függőség hátterében bizonyos központi idegrendszeri működészavarok is tetten érhetők, s ezzel összhangban léteznek olyan farmakoterápiás beavatkozások, amelyek sikeresek lehetnek a függőség kezelésében. Sok esetben azonban úgy tűnik, hogy nem is csupán közvetlenül a szerencsejáték-függőség kezelésére, hanem az annak a hátterében megbúvó szorongásos vagy depressziós tünetek kezeléséhez van szükség gyógyszerre. Ennek megfelelően gyakran alkalmaznak úgynevezett szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) gyógyszereket, amelyek indirekt fokozzák az agyi szerotonin működést és ennek révén csökkenthetik egyrészt a depressziós tüneteket, másrészt erősíthetik a játékosoknál nem megfelelően működő kontroll funkciókat is. Egyes kutatások szerint az endogén (a szervezet által termelt) opiátok hatását blokkoló, úgynevezett opioid antagonista naltrexon szintén eredményes lehet a szerencsejáték-késztetést és -tevékenység csökkentésében. Összegezve tehát mindenképp megfontolandó lehet gyógyszeres segítség kérése is a szerencsejáték-függőség kezelésekor, erről pszichiáter szakorvossal kell konzultálni. A gyógyszeres segítség mellett azonban pszichoterápiás segítség és/vagy önsegítő csoportban való részvétel is elengedhetetlen, ha tartós absztinenciát kívánunk elérni.    [fel a kérdésekhez]

Pszichológushoz, pszichiáterhez vagy más szakemberhez forduljak?
Magyarországon jelenleg nincsenek specifikusan a szerencsejáték-függőség kezelésére kialakított terápiás központok. Így a szerencsejátékkal kapcsolatos problémákkal addiktológiai, pszichiátriai vagy pszichológiai szakrendeléseken vagy osztályokon, esetleg drogambulanciákon, illetve 18 éves korig nevelési tanácsadókban lehet jelentkezni. Nagyon változó lehet azonban, hogy az egyes intézményekben mennyire specializálódtak erre a problémára, így érdemes lehet előzetesen érdeklődni, tájékozódni. Pszichológushoz, pszichiáterhez egyaránt lehet fordulni segítségért. A pszichológusok pszichoterápiás úton segítenek az egyes zavarok megoldásában, míg a pszichiáter gyógyszeres terápiát is alkalmazhat (de nem feltétlenül alkalmaz minden esetben) és azt kiegészítheti pszichoterápiás beavatkozással. Az alapvető különbség, hogy a pszichológus maga nem írhat fel gyógyszert, azonban, amennyiben szükségesnek látja gyógyszer adását, akkor javasolni fogja a pszichiátriai konzultációt.    [fel a kérdésekhez]

Mennyire elterjedt a szerencsejáték-függőség a világban és Magyarországon?
A szerencsejáték-függőség mérése nem egyszerű dolog. A játékosok nagy része "rejtőzködik", nem szívesen tárja föl problémáját, s az elérhetőségük is nehéz. Ezért elég kevés vizsgálat készül a világban. Az elkészült vizsgálatok mindazonáltal azt mutatják, hogy elég nagy különbségek mutatkoznak az egyes országok között a problémás szerencsejáték, illetve a szerencsejáték-függőség tekintetében. A vizsgálatok többnyire ezt a két kategóriát különítik el. A problémás szerencsejáték alatt azt értjük, amikor a személy esetében különböző problémák, konfliktusok jelentkeznek a játék miatt , de összességében még nem beszélhetünk betegségről. Azt, a súlyosabb szintet, amikor a problémák olyan súlyossági fokot érnek el, hogy már egyértelműen betegségről van szó, általában patológiás vagy kóros játékszenvedélynek nevezik. Ez utóbbi előfordulása világszerte kb. 0,5% és 1,5% között mozog a felnőtt népesség körében. Nehéz mindazonáltal az egyes országokat összehasonlítani, mivel a különböző országok gyakran eltérő módszertannal, eltérő populációkat vizsgálnak. Az enyhébb mértékű, problémás szerencsejáték előfordulása 0,5% és 4,5% között változik. Magyarországon, az egyetlen eddig készült vizsgálat 2007-ben 1,9%-os problémás és 1,4%-os patológiás szerencsejátékot mért.    [fel a kérdésekhez]

Kapcsolódhat-e más betegség a szerencsejáték-függőséghez?
A szerencsejáték-függőség az esetek igen jelentős részében együttjár valamilyen más pszichés tünettel, betegséggel. A leggyakoribb társuló zavarok a hangulatzavarok, elsősorban a depresszió. A depresszió vagy depressziós tünetek előzményét is jelentetik a szerencsejáték-problémának, azaz sokan azért kezdenek játszani, hogy "elkerüljék" a negatív hangulati állapotaikat, feldobódjanak, kikapcsoljanak a mindennapokból. De előfordulhat fordítva is, azaz a szerencsejáték probléma vezet el fokozódó nehézségekhez, a hangulat ingadozásához, levertséghez, depresszióhoz. És persze erősíthetik is egymást a tünetek, azaz a kezdeti hangulatzavar hozzájárulhat a szerencsejáték-probléma elindulásához, majd a játékfüggőség kialakulásával megjelenő konfliktusok felerősíthetik a depressziós tüneteket, s a kör ezzel bezárul. Hasonló a helyzet a szorongásos tünetekkel is. Sok esetben a játék a szorongás, a feszültségek, a gondok elkerülését szolgálja. Játék közben a játékos "kikapcsol", megszűnik számára a körülötte lévő világ realitása, s ezzel a feszültséget okozó problémák is elhalványulnak. Hosszú távon azonban itt is az történik, hogy ez a fajta működés erősíteni fogja a feszültségeket növeli a szorongást. A depresszió és a szorongás mellett gyakori az egyéb szenvedélybetegségekkel való kapcsolat is; különösen az alkoholbetegség előfordulása jellemző a játékosok körében. Sajnos, itt ismételten az a jellemző, hogy a két probléma egymást erősíti.    [fel a kérdésekhez]

Sokan isznak szerencsejátékozás közben? Van kapcsolata a játéknak az alkoholbetegséggel?
Igen. A különböző szenvedélybetegségek között elég magas az együttjárás. Régi tapasztalat, hogy az egyes kémiai és viselkedési függőségek gyakran összekapcsolódnak. Nem meglepő ez, hiszen a különböző függőségi magatartásoknak sok közös eleme van. Az egyik legfontosabb ilyen, hogy a személyek ezeket a függőségeket arra használják, hogy "kilépjenek" a mindennapokból, megszabaduljanak a napi gondjaiktól, konfliktusaiktól, sokan úgy fogalmaznának, hogy a "homokba dugják a fejüket". Ha az ember nehezen bír az őt ért kudarcokkal, feszültségekkel, nehézségekkel (márpedig ilyenekkel mindannyiunknak szembe kell néznünk), akkor könnyebben fordul valamilyen olyan viselkedés felé, ami átmenetileg "kikapcsolja", eltereli a figyelmét megoldatlan problémáiról. Van, aki számára a kémiai szerek, például az alkohol válik ilyen "kikapcsolóvá", van, aki viszont a szerencsejátékon vagy a számítógépes játékokon, megint mások valamilyen más függőség segítségével terelik el figyelmüket fontos problémáikról. Az átfedés azonban nagy, s az alkoholbetegség és a szerencsejáték-függőség esetében ez a kapcsolat különösen szoros. Ennek egyszerű oka van, nevezetesen, hogy a két probléma egymást is erősíti. A szerencsejátékos, ha alkoholt iszik könnyebben kontrollt veszt, s folytatja a játékot olyan helyzetben is, amikor már nem engedhetné meg magának, s vállal olyan kockázatot, amelynek józanul talán ellenállna. És fordítottan is, a játék közben létrejövő módosult tudatállapotban csökkenek a kontrollfunkciók, s könnyebben nyúl a játékos alkoholhoz. A két probléma tehát kölcsönösen erősíti egymást és sajnos ennél fogva a gyógyításukat is nehezíti szoros kapcsolatuk.    [fel a kérdésekhez]

Honnan tudjam, hogy a barátom vagy családtagom segítségre szorul vagy egyszerűen csak sokat játszik?
Fontos kérdés ez, de elég nehéz pontos választ adni rá. Valóban, a játék mennyisége, sőt, tulajdonképp még a játékra feltett pénz mennyisége sem határozza meg önmagában egyértelműen, hogy problémás mértékű játékról van-e szó, segítségre szorul-e a személy vagy nem. Elsősorban azt érdemes ilyenkor mérlegelni, hogy mennyire változtak meg a személy mindennapi szokásai a játék következtében? Feladott-e korábban fontos tevékenységeket? Elhanyagolja-e korábban fontos kapcsolatait, barátait? Továbbra is megfelelően látja-e el a munkáját, megfelelően végzi-e a tanulmányait? És általában, nagyon fontos kérdés, hogy működnek-e a kontroll funkciói? Tud-e az illető megálljt parancsolni magának, ha szükséges? Meghallgatja és meghallja-e mások, a barátok, tanácsok észrevételeit, tanácsait? Mennyire látja reálisan a helyzetét? Mindezek a kérdések segíthetnek annak eldöntésében, hogy mekkora a baj.    [fel a kérdésekhez]

Hogy mondjam meg a barátomnak vagy ismerősömnek, hogy túl sokat játszik, s gondja van a szerencsejátékozással?
Nagyon nehéz kérdés ez. Ha ismerősünkön, barátunkon azt látjuk, hogy segítségre szorul, szeretnénk mindent megtenni annak érdekében, hogy valóban meg is kapja az általunk szükségesnek ítélt segítséget. A probléma azonban az, hogy maga a segítségre szoruló személy, nem mindig látja hasonlóan a dolgokat. Gyakori, hogy egy szenvedélybeteg még akkor sem ismeri el, hogy bajban van, amikor a környezetében már mindenki más számára világosan látszik, hogy összecsapnak a hullámok az illető feje fölött. Maga a szenvedélybeteg azonban hajlamos még ilyenkor is áltatni magát, s arról beszélni, hogy kontroll alatt tartja a dolgokat, csak annyit költ, amennyit megengedhet magának, s egyáltalán nincs szó problémáról. Ez a fajta önáltatás a szenvedélybeteg nézőpontjából természetes mechanizmus. Nem hazugságról van itt szó, hanem az önészlelés torzulásáról, arról, hogy az illető nem képes reálisan megítélni saját helyzetét. Éppen ezért azonban borzasztó nehéz ilyenkor a "szembesítés" is. Könnyen ellenállásba, intenzív tagadásba fut bele a segíteni szándékozó barát vagy rokon. Ráadásul a baráti, rokoni kapcsolatok mindig plusz érzelmekkel és indulatokkal telítettek, s ez külön nehézzé teheti a párbeszédet. Ennek ellenére, mégis, a barátok, rokonok azok, akik elsőként észlelik a problémát, s így fontos szerepül lehet abban, hogy segítsenek a betegnek is felismerni azt. Ami talán a legfontosabb lehet egy ilyen helyzetben, hogy kerülni kell a vádaskodást, a támadást. Hasznos lehet egyes szám első személyben beszélni, azaz azt elmondani, hogy én miképp látom a dolgokat, s nem pedig arról, hogy mi a probléma a másikkal. Nem arról kell tehát beszélni, hogy a másik milyen (pl. "Minden pénzedet elköltöd!", "Nem törődsz a munkáddal!" stb.), hanem arról, hogy mi mit észlelünk ("Úgy látom, hogy problémákkal küszködsz!"). Aprónak tűnik a különbség, de mégis fontos. Az első példák a támadás, a szembesítés hangját ütik meg, míg az utóbbi a másik iránti figyelmet fejezi ki. Szintén fontos, hogy a segítséget "csak" ajánljuk. Nem érdemes azt mondani, hogy "Orvoshoz kell menned!" vagy "Neked segítségre van szükséged!", mert a direkt utasítások könnyen ellenálláshoz vezetnek. Akinek ezt mondják, az könnyen - és bizonyos tekintetben jogosan - úgy reagál, hogy "Nem Te mondod meg, hogy mit csináljak!". De fel lehet ajánlani a segítséget: "Ha úgy döntenél, hogy szakemberhez fordulsz, szívesen utánanézek, hogy kit érdemes felkeresni!" vagy "Olvastam egy könyvet a szerencsejáték-szenvedélyről. Szívesen kölcsönadom!". A lehetőség, amelyet barátunk, rokonunk megragadhat, ezekben a felajánlásokban tökéletesen benne van, de mégis kisebb az esélye az azonnali elutasításnak. S az illető, bármikor visszatérhet hozzánk, hogy "Egyszer említettél valami pszichológust... megvan még a száma?". Lehet, hogy közben akár egy év is eltelt, de a lényeg, hogy azzal, hogy korábban megteremtettük a segítségkérés lehetőségét, most, amikor elérkezett az idő, akkor tud élni ezzel a lehetőséggel a barátunk.    [fel a kérdésekhez]

Azt mondják, hogy a szerencsejátékost valamilyen tudatalatti vesztési vágy hajtja a játékba. Igaz ez?
Igen, van igazság ebben a megközelítésben. Sok esetben úgy tűnik, hogy a szerencsejátékos tudat alatt valamilyen korábbi veszteségét és az ehhez kapcsolódó traumáját ismétli, játssza el újra és újra. Itt kora gyerekkori veszteség-élményekre kell gondolni és nem tárgyi, hanem érzelmi, kapcsolati veszteségekre. Első hallásra furcsának tűnhet a két történés összekapcsolása, de mégis úgy látjuk, hogy a kora gyermekkori traumák gyakran nagyon mélyen bevésődnek az ember működésébe, s az ember hajlamos - a tudattalanja által vezérelt módon - újra és újra "eljátszani" ezeket. Ez egyfajta ismétlési kényszer, amely arra irányul, hogy az emberben felidéződjön az eredeti, koragyerekkori trauma élményvilága. Az ismétlés tehát nem magára az eseményekre irányul (arra többnyire nem is tudna irányulni), hanem az élményre. Ez teremtheti meg tehát az alapot ahhoz, hogy valaki a szerencsejátékos veszteségeken keresztül élje meg újra és újra a veszteséget. Az ilyen ismétlési körökből való kilépés ugyanakkor nagyon nehéz; ezért is fontos a szakemberi segítség.    [fel a kérdésekhez]

Azt olvastam valahol, hogy a szerencsejáték is olyan, mint a drog; abban az értelemben, hogy a játékos is "beáll", amikor játszik. Igaz ez?
Igen, ez lényegében így van. A szerencsejátékos is egyfajta módosult tudatállapotot keres és talál a játékkal és annak ellenére, hogy nem visz be kémiai anyagot a szervezetébe. A viselkedése révén kerül speciális, úgynevezett módosult tudatállapotba, amely hasonló lehet a drogok keltette állapotokhoz. Ez a tudatállapot legalább kétféle komponensből áll össze. Az egyik, hogy a játék során a játékos annyira belefeledkezik a játékba, hogy minden más megszűnik létezni körülötte. Az egyéb dolgok elveszítik jelentőségüket, azok a tényezők, amelyek korábban akadályt jelenthettek a játékkal szemben (család, munka vagy egyéb kötelességek) jelentőségüket veszítik vagy akár teljesen a semmibe vesznek. Csak a játék marad. Ez nagyon hasonló állapot, mint, amiről a droghasználók számolnak be; egyfajta "kilépés a valóságból". Ez az az élmény, ami miatt gyakran - én nem teljesen indokolatlanul - értelmezik meneküléséként az addikciókat; valóban arról van szó, hogy a használó ilyenkor nem akar a valóságos világ problémáival szembesülni vagy akár csak tudni is azokoról. Másrészről, ez az élmény nem csupán a kilépést jelenti az úgynevezett "normális", feladatokkal és kötelességekkel teli világból, hanem a belépést is egy másik élményvilágba, ahol az izgalmak, a veszteségek és nyereségek traumája és öröme borítja el a játékost. Valóban, egyfajta "megrészegülés" jelenik itt meg, mindenféle alkohol vagy egyéb szer használata nélkül. Mint korábban írtam, az sem ritka azonban, hogy a játékos, a szerencsejátékozás mellett kémiai szereket is használ; alkoholt vagy egyéb drogot.    [fel a kérdésekhez]

Igaz, hogy a játékosoknak problémája van az intim kapcsolataival?
Igen gyakori tapasztalat, hogy a játékosok problémákat élnek meg a párkapcsolataikban, intim kapcsolataikban. Ez ugyanakkor nem szerencsejáték-specifikus jelenség, valamennyi szenvedélybetegség esetében találkozunk ezzel a problémával. Az intimitással kapcsolatos problémáknak fontos szerepük lehet a szenvedélybetegség kialakulásában. Az intimitás megélése az egyik legfontosabb örömforrás, s a közvetlen örömökön túl, alapvető szerepe van abban is, hogy az ember jónak, fontosnak, szerethetőnek tudja megélni saját magát. Nagyon fontos, nagyon alapvető szükséglet ez, amelyet az intim kapcsolatok hiányában vagy azok nem megfelelő működése esetén nagyon nehéz megélni, pótolni. Az intim kapcsolati élet nem megfelelő alakulása ennek megfelelően nagyon gyakran jár együtt különböző problémákkal, depresszióval, szorongással vagy akár szenvedélybetegségekkel. A fő gondot itt ugyanakkor nem az jelenti, hogy az illető nem talál magának partnert, hanem inkább arról van szó, hogy az intimitás megélésében, a partnerkapcsolati helyzetben vannak problémái a személynek, s emiatt szenved hiányt ez az életterület.    [fel a kérdésekhez]

Azt hallottam, hogy a szerencsejáték-függők problémája egyfajta nagyzási hóbort. Attól érzik magukat erősnek, hogy hatalmas pénzeket kockáztatnak. Mi ebből az igazság?
Nem a nagyzási hóbort a jó megközelítés, de mégis van valami nagyon alapvető igazságtartalma az állításnak. A játékos célja alapvetően nem a nagyzolás, de a játék mégis kielégít egyfajta omnipotencia szükségletet, és ez a képessége nagyon alapvető szerepet tölt be a szerencsejátékos életében. Az omnipotencia azt az élményt jelenti, hogy az ember úgy érzi, hogy mindenre képes, mindent meg tud tenni, bármit el tud érni. Egyfajta teljhatalom-élmény ez, amelyben megszűnnek a korlátok és a határok. A "nincsenek korlátaim", a "mindent megtehetek és mindent képes vagyok megtenni" élménye ez, amit a maga teljességében pici gyermekként él meg utoljára az ember, valahol abban az időszakban, amikor képessé válik a helyváltoztató mozgásra és arra, hogy hatni tudjon a tárgyakra. Ebben az időszakban a gyermek valóban azt éli meg, hogy az övé a világ, semmi sem szabhat gátat neki. Ekkor jelenik meg a környezetre való hatás öröme, ugyanakkor a korlátok még nem látszanak. Aztán a szülői kontroll nyomán elkezdi persze építgetni a gátakat a gyermek, megjelennek a szabályok, a korlátok és felismeri a gyermek a saját belső korlátait is. A vágy azonban erős lehet ennek a teljhatalmúság-érzésnek a visszahívására, az illúzió újbóli átélésére. A szerencsejátékost is ez kísérti, s egy-egy irreális tét megkockáztatásánál valóban megélheti ezt a mindenek fölött állást. Nem a szó klasszikus értelmében vett nagyzásról van tehát szó, hanem a korlátok nélküliség, az omnipotencia élményének az újbóli megéléséért. Sajátos, gyermeki, eufórikus állapot ez, amelyre persze mindannyian vágyhatunk, s vágyunk is különböző mértékben. A játékosnál a problémát az jelenti, hogy ez az élmény, illetve ennek a kergetése, felül tud írni alapvető szükségleteket, szabályokat, s egyéb fontos korlátokat.    [fel a kérdésekhez]

Mi a veszélyesebb vagy ártalmasabb? Az alkoholfüggőség, a drogfüggőség vagy a szerencsejáték-függőség?
Gyakran felmerülő kérdés ez, de nehéz rá válaszolni. A legpontosabb válasz talán az lenne, hogy attól függ kinek. Az egyes problémák ugyanis soha nem önmagukban veszélyesek, hanem mindig az számít, hogy ki az, aki szembekerül velük. Sokan vannak, akik, ha alkoholt isznak kifejezetten rosszul lesznek, kellemetlenül érzik magukat, csupa negatív hatást észlelnek. Ők azok, akik nyilvánvaló módon nem fogják nagyon keresni az alkoholfogyasztási alkalmakat. Mások azonban szinte euforizálnak az alkoholtól; magától értetődő, hogy ők azok, akikre nézve viszont igazán veszélyes ez a szer. Így van ez az egyes drogok és a játékszenvedély esetében is. Aki erős vonzódást érez valamilyen szer vagy tevékenység iránt, rá nézve sokkal nagyobb kockázatot jelent az adott probléma. Bár elsőre kicsit "fából vaskarika magyarázatnak" tűnik ez, valójában nem erről van szó. Az egyes pszichoaktív szerek és az egyes viselkedések is különböző biológiai és pszichológiai folyamatokat indítanak el az emberben, s a kérdés mindig az, hogy ezek a folyamatok milyen viszonyban vannak az adott személy biológiai és pszichológiai jellemzőivel. Másképp fogalmazva, milyen biológiai és pszichológiai környezetben keletkezik az a hatás, amit az adott pszichoaktív szer vagy viselkedés kivált. Ha a hatás "harmonikus" viszonyban van a fogadó környezettel, azaz a személy azt kellemesnek éli meg, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy a személy újra és újra el akarja majd érni ezt a hatást. A viszony azonban végső soron mindig egyedi, ezért van az, hogy egyeseket még a legaddiktívabb drogok is hidegen hagynak vagy a legpörgősebb, legvonzóbb játékok sem tudnak izgalomba hozni, míg mások a kevésbé problematikus hatásoknak is könnyen a hatalmába kerülnek. Sajnos, ez a fajta egyéni érzékenységünk előre nem nagyon kiszámítható. Éppen ezért érdemes elkerülni ezeket a kockázatokat, hiszen a személyes veszélyeztetettségünk mindig csak utólag derül ki.    [fel a kérdésekhez]

Meg lehet egyáltalán gyógyulni a szerencsejáték-függőségből?
A válasz egyrészt egyszerű: igen. Másrészt ennél sokkal bonyolultabb, mivel a gyógyulás a legtöbb esetben hosszú, visszaesésekkel terhelt, rengeteg türelmet és sok szenvedést, kétségbeesést és csalódottságot hozó folyamat eredménye, amit a szenvedélybeteg és családja, környezete egyaránt megszenved. Nincsenek ugyanis mindenképpen ható gyógymódok, nincsenek általános receptek, hanem különböző terápiás lehetőségek vannak. Maga a gyógyulás éppúgy egy folyamat eredménye, mint a betegség kialakulása, amely folyamat több szakaszból áll, állhat. Mindenekelőtt fel kell ismerni a probléma, a betegség tényét. Ez korántsem olyan egyértelmű, s főleg korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A szenvedélybeteg sok esetben évekig tagadja, maga előtt sem ismeri fel a problémája súlyát. Nem arról van szó, hogy hazudik, hanem arról, hogy olyan gondolkodásbeli torzításokkal él, amelyek "lehetővé teszik" a számára, hogy ne kelljen, tulajdonképp ne tudjon szembenézni a valóságos problémákkal. A probléma felismerése és elismerése tehát az első és egyben nagyon fontos lépcső a gyógyulás útján. Ez a belépő a segítségkéréshez, márpedig minden terápia kötelező kívánalma az önkéntesség, a belső motiváció valamilyen fokú jelenléte. Ez a motiváció aztán fokozható, növelhető, s elvezethet a döntésig, hogy a szenvedélybeteg szakítani akar a szenvedélybetegségével. Ez tehát egy következő lépcső már, amelyet egy hosszú ambivalens időszak előzhet meg, amelyben a szenvedélybeteg már látja a problémát vagy legalábbis annak következményeit, de nem tud, nem akar még lemondani a szenvedélyének előnyeiről. A döntést követően megnyílhat az út a legkülönbözőbb terápiák előtt, de tudnunk kell, hogy a gyors és egyenes úton történő leszokás inkább ritka kivétel a szenvedélybetegségek esetében, mintsem gyakori jelenség. Inkább a megcsúszások, visszaesések jellemzőek, de tudnunk kell, hogy ez a folyamat része. Egyes terápiás és önsegítő filozófiák, így például az Anonim Szerencsejátékosok (GA) filozófiája is amellett foglal állást, hogy a szerencsejátékszenvedély-betegségből nincs gyógyulás, csak az absztinencia, a játékmentes élet lehet kitűzött cél. Bár a GA-n belül ennek a filozófiának központi gyakorlati jelentősége van, s valóban nagyon fontos eleme a sikeres működésnek, orvosi vagy pszichológiai szempontból az évek óta absztinens és tünetmentes egykori játékos természetesen gyógyult. Más kérdés, hogy a GA-hoz hasonlóan a pszichológus és az orvos is szigorú absztinenciát javasol az egykori játékosoknak, hiszen a visszaesés kockázata, akár egyetlen játék hatására is, hatalmas a korábbi játékfüggő számára.    [fel a kérdésekhez]

Sokféle terápiáról hallani. Melyik a leghatékonyabb, legsikeresebb?
Nincs általában leghatékonyabb terápia, inkább azt kell keresni, hogy kinek, milyen problémára, mi a leginkább illeszkedő, leginkább segítséget nyújtó beavatkozás. Van, aki inkább a professzionális, pszichológusi, orvosi segítség iránt nyitottabb, míg mások inkább bevonhatók valamilyen önsegítő csoportba. Ha valakinek a családja is megmozdítható, akkor hatásos lehet a családterápia, de sok esetben ez különböző adottságok vagy egyes családtagok elzárkózása miatt nem működik. Nagyon fontos, hogy a terápiák, önsegítő csoportok viszonylag széles spektruma elérhető ma Magyarországon, s ezekből kellően lehet válogatni a sikere érdekében. Akár az is elképzelhető, hogy a probléma különböző fázisaiban más-más fajta segítségre van szüksége a szenvedélybetegnek.    [fel a kérdésekhez]


             ÁEEK                                                                  Copyright © ÁEEK. Minden jog fenntartva!