Osteodenzitometriás szûrõvizsgálat eredményeinek értékelése

Simonkay Lászlóné fõnõvér
Vas megyei Markusovszky Kórház, Szombathely

Tapasztalatok és nehézségek az osteoporosisban szenvedõ betegek otthoni ellátásában

Holczinger Zsuzsanna diplomás ápoló, ügyvezetõ igazgató
Szent Rita Otthonápolási Szolgálat

Rizikó
Fokozott
Csökkent
Kifejezetten
Mérsékelten
Bizonytalan
Nõi nem Pozitív családi 
anamnézis
Fokozott koffein 
fogyasztás
Fekete rassz
Fehér és ázsiai rassz Alacsony 
kalcium bevitel
Fokozott
fehérje 
fogyasztás
Obesitas
Kor Fokozott alkohol 
fogyasztás
Fokozott foszfát 
fogyasztás
Testedzés
Glycocorticoidok Egyéb 
gyógyszerek
  Oestrogenek
Immobilizás Dohányzás   Thiazidok
Premenopausalis oophorectomia Scoliosis    
Hypogonadizmus Nullipara    
Vékony testalkat Egyéb 
betegségek
   
Ez azt mutatja, hogy ahol ápolás és gyógytorna együttesen volt szükséges, ott a beteg állapota is súlyosabbnak bizonyult.
Az 1999-ben nyújtott össz vizitek 22,8%-át fordítottuk az osteoporosis következményeinek otthoni rehabilitációjára.
Az egészéves gyógytorna vizitek adatait elemezve, mely 127 volt, 38 esetben találtunk osteoporosisra utaló jeleket.

Nézzük meg a kérdést a finanszírozás oldaláról

Csípõtáji töréssel átlagban 14 – 26 napot töltenek aktív kórházi osztályon a betegek. Ha ennél több az ápolási napok száma, akkor azt rendszerint több osztályon tölti a beteg, mert a törésen kívül kísérõ betegségei is kórházi ellátást igényel.
Ezt követõen, ha nem lehet otthonába bocsátani (egyedül él, nem olyanok a körülményei, stb.), akkor valamely krónikus osztályon folytatódik a “rehabilitációja”?!, ahol átlagosan 60-90 napot tölt el.
Ennek átlagos napi költsége
2 800 Ft.
Egy betegre fordított költsége a 60 napos ápolás figyelembevételével
168 000 Ft
Az otthoni rehabilitáció átlagos vizitköltsége
1 440 Ft
Összköltsége (36 vizitet számolva)
51 840 Ft

A számok önmagukért beszélnek. Az otthoni rehabilitáció kevesebb mint egyharmadába kerül az intézményi keretek között végeztünk. Ez tény azonban arra az aránytalanságra is rámutat, hogy az otthonápolás még a magyar egészségügyi átlagnál is alulfinanszírozottabb.
Az otthonápolási szolgálat jól szervezett munkájával olyan új rehabilitációs lehetõséget teremtett meg a magyar egészségügy palettáján, amely hatékony, individuális és költségkímélõ. Arról nem is beszélve, hogy a magyar egészségügy területén sehol nem olyan jó az arány beteg és egészségügyi szakember között, mint az otthonápolásban, ahol
1 betegre 1 egészségügyi szakember jut.
Németh Istvánné ápolási igazgatóhelyettes
Dr. Németh Gézáné ápolási igazgató
Baranya Megyei Kórház, Pécs
Tevékenység megnevezése Dönt Végrehajt Ellenõriz
Szükséglet felmérés Ko On vagy
Ko + Szn + On +D (team)
Ovf
Az étrend elrendelése Ko Ko Ovf
Ételrendelés elkészítése Ovf és Ovn Szn
vagy On 
Ovn 
Ételrendelés eljuttatása az élelmezésre Ovf és Ovn T vagy B Ovn 
A beteg és környezetének elõkészítése On On Ovn vagy Szn
Tálalás D On vagy T D
Segédkezés az étkezésnél On On Ovn
A beteg étkezés alatti megfigyelése Ko On Ovn 
Étkezés utáni teendõk On On + T Ovn 
Ápolási dokumentáció aktualizálása Ovn  On Ovn 
Tájékozódás a betegelégedettségrõl Fv és Ovf és Ovn és D On (rendszeres szóbeli)
(D adatfelmérés)
Mb
Táplálkozási tanácsadás Ovf + D D (Ko,On) Ovf
Jelmagyarázat: Minõségbizt. Csop. = Mb
Felsõvezetés = Fv
Oszt. v. fõorvos = Ovf
Kez. orv. = Ko
Oszt. vez. fõnõv. = Ovn
Szintvezetõ nõv. = Szn
Oszt. Nõvér = On
Élelmezés vez. = Év
Dietetikus nõv. = D
Tálalós = T
Betegszállító = B
2. ábra Tevékenységi – felelõsségi szint / forma kapcsolati tábla
A protokoll bevezetését gátló és segítõ tényezõk számbavétele a bevezetés sikere érdekében fontosak.
Az összegyûjtött információk birtokában egy szûkebb munkacsoport készítette el az ISO szabványnak megfelelõ mintaprotokollt (1. sz. melléklet).

Felhasznált technika
A protokoll készítéséhez használt technika részeként az EMS elõkészítését biztosító tervezés és szervezés eleme az elõzmények között említett felkészítõ oktatás.
Az EMS elõtervezése keretében kell elvégezni a probléma meghatározását, strukturálását, rögzítését. Össze kell állítani a résztvevõk listáját, a napirendet, meghatározni az EMS idõpontját, az alkalmazásra kerülõ technikákat, valamint elkészíteni a háttéranyagot

Az EMS lebonyolítása
Az adott protokoll elkészítésében 18 fõ vett részt.
A képviselt keresztmetszet: ápolási igazgatás, ápolók, orvos, élelmezés, Országos és Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, Honvéd Kórház, ETI, Ápolásszakmai Kollégium.
Az EMS idõtartama 6 óra 30 perc. Az elektronikus jegyzõkönyv 114 oldalnyi információt tartalmaz.
A modellben elkészített mintaprotokoll a betegélelmezési eljárás az ápolási tevékenységen belül ISO mintájú leírás.
A felvázolt modell alkalmas a folyamat finomítására, a minõség fejlesztésére.
A folyamatábrán (3. sz. ábra – EK-MÜK. 00.1 folyamatábra - a nyomtatott folyóiratban megtalálható) megjelölt mérésazonosító pontok jelzik a folyamat vizsgálandó minõségi kritériumait. A vonatkozó standardok és az ellenõrzések meghatározása a protokoll részét képezik (1. táblázat). Az elvégzett vizsgálatok rögzítésére a kritérium mérési és ellenõrzõ lapok szolgálnak. (2. sz. melléklet)

Baranya Megyei 
Kórház
00.  KIDOLGOZOTT MINTA
        PROTOKOLL

BETEGÉLELMEZÉSI ELJÁRÁS AZ
ÁPOLÁSI TEVÉKENYSÉGEN BELÜL

MSZ EN ISO
9001:1998
EK-MÜK. 00
Kiadás: 1
Módosítás: 0
Oldal: 1
Tartalom:
00.1.Cél
    A betegélelmezés folyamata az ápolási tevékenység keretein belül biztosítja a felvett és bentfekvõ betegek részére az étkezés lehetõségét. Az egyéni szükségletek figyelembevételével gondoskodik a meghatározott mennyiség, összetételû és minõségû étrendek kiválasztásáról, megrendelésérõl. Az ételt kellõ idõben, optimális hõfokon és higénés körülmények között a rendelésnek megfelelõ beteghez juttatja. Megteremti az étkezéshez alkalmas környezetet. A beteg elõkészítése után segítséget nyújt az étkezésnél. A tevékenység befejezését követõen gondoskodik az elvárható rend visszaállításáról és tájékozódik a beteg elégedettségérõl.
    Kapcsolatot teremt a beteg, valamint az élelmezõ team között, mely a rugalmas változtatás lehetõségét is magában foglalja.
    00.2 Érvényességi terület
    A Baranya Megyei Kórház fekvõbeteg osztályai.
    00.3. Meghatározások
    A minõség fogalmának meghatározása
    A célelérés foka: a megtettnek a megtehetõhöz, az elértnek az elérhetõhöz való viszonya.
    A kritérium fogalmának meghatározása
    A szolgáltatás elvárt, vagy megkívánt minõségét kifejezõ mérhetõ megnyilvánulás (jellemzõ).
    A standard fogalmának meghatározása
    A kritérium mérési skáláján megjelölt pont, amely a minõség elfogadható minimumát jelzi.
    Az indikátor fogalmának meghatározása
    A szolgáltatás olyan mérhetõ jelensége, amely a teljesítés hatásosságát jelzi.
    A protokoll meghatározása
    Adott orvosi eljáráshoz, ápolási, illetve kórházüzemi folyamathoz szükséges tevékenységek rendszerezett listája, amely a minimális standard érvényesülését szolgálja.
    00.4. Hivatkozások
    Az 1997. évi CLIV törvény, 119-122§
    Az 1998. évi XXXVII törvény 1 § (3)
    00.5. Az eljárás leírása
      A folyamat az alábbi fõ elemekbõl áll:
    • Szükséglet felmérés
    • Az étrend elrendelése
    • Ételrendelés elkészítése
    • Ételrendelés eljuttatása élelmezésre
    • A beteg és környezetének elõkészítése
    • Tálalás
    • Segédkezés az étkezésnél
    • A beteg étkezés alatti megfigyelése
    • Étkezés utáni teendõk
    • Ápolási dokumentáció aktualizálása
    • Tájékozódás a betegelégedettségrõl
    • Táplálkozási tanácsadás
    00..6. Vizsgálandó minõségi kritériumok és standardok
    Az Elektronikus Értekezlettel támogatott és konszezusra alapozott kritériumokat.
    Az EK-MÜK. 00.4 sz. kapcsolt dokumentum részletezi. 
    00.7. Kapcsolódó dokumentumok
    EK-MÜK. 00.1 Folyamatábra
    EK-MÜK. 00.2 Tevékenységek leírása
    EK-MÜK. 00.3 Tevékenység – Felelõsségi szint / forma kapcsolati tábla
    EK-MÜK. 00.4 A folyamat vizsgálandó minõségi kritériumai és standardjai
    EK-MÜK. 004-M1 szükségletfelmérõ adatlap
    EK-MÜK. 004-M2 ételrendelés megfelelõség adatlap
    EK-MÜK. 004-M3 ételrendelés idõbeniségét felmérõ adatlap
    EK-MÜK. 004-M4 betegkörnyezet megfelelõségét értékelõ adatlap
    EK-MÜK. 004-M5 betelegédettség szóbeli értékelését támogató adatlap
Készítette:
Németh Istvánné ápolási ig.h.
Dr. Tóth Zoltán min. b.m.b. fõorvos
Ellenõrizte:
Dr.Németh Gézáné 
ápolási igazgató
Jóváhagyta:
Horváth Zoltán
fõigazgató
Jóváhagyás dátuma:
2000. 03. 20.

1. melléklet - Betegélelmezési eljárás az ápolási tevékenységen belül

EK-MÜK. 00.4 A folyamat vizsgálandó minõségi kritériumai és standardjai

Mérés
azonosító
Kritérium Standard Ellenõrzés módja
M1 Szükséglet felmérés megtörténte A szükséglet felmérésnek a felvétel napján meg kell történnie és azt az Ápolási dokumentációban rögzíteni kell. A vizsgált minta 100%-os megfelelése a standard. 10 ápolási dokumentáció ellenõrzése havonta egységenként,

szignálás, értékelés, visszajelzés.

M2 Az ételrendelés megfelelõsége az elrendelt diétával Az elrendelt ételnek a lázlapon rögzített diétával egyeznie kell.
A vizsgált minta 100%-os megfelelése a standard.
10 lázlap összevetése a napi rendeléssel havonta egységenként,
szignálás, értékelés, visszajelzés.
M3 Az ételrendelés idõbeni eljuttatása az élelmezésre Az idõben küldött rendelések (pót és lerendelések száma) egységenként min. 90% Beküldési idõpontok meghatározása.
Élelmezésvezetõ regisztrálja a beérkezéseket, értékelés, visszajelzés.
M4 Betegkörnyezet megfelelõsége A betegkörnyezet helyszíni szemléje alkalmával a “Megfelelt” minõsítésnek minimum az értékelt helységek 90%-ára teljesülnie kell. Egységenként rendszeresen végzett (minimum havonta) ellenõrzések. A helységek tisztaságát, a betegágyak rendezettségét, a beteg ruha és beteg tisztaságát komplex módon “Nagyon rossz” - “Megfelelt” – “Nagyon jó” jelzõvel helységenként minõsítik értékelõ lapon.
M5 Betegelégedettség Szóbeli ellenõrzõ megkérdezésekkor és adatlapos felméréskor min. 66%-os pozitív vélemény. Helyszíni ellenõrzõ interview-k minimum havonta számlálólapos rögzítéssel, illetve adatfelmérés a felsõ vezetés döntése alapján.

1. táblázat - A folyamat vizsgálandó minõségi kritériumai és standardjai

EK-MÜK. 00.4-M5 Kritérium mérési és ellenõrzõ lap (betegelégedettség – szóban)

Vizsgált egység   Vizsgálat kelte    
A szóban megkérdezett beteg elégedett az élelmezés folyamatával? Igen – Nem
Kérjük megkérdezett betegenként a megfelelõ választ “X”-el bejelölni, majd a táblázat alján oszloponként az “X”-es válaszokat összesíteni.
Beteg
Sorsz.
Igen Nem    
1    
2    
3    
4    
5    
6    
7    
8    
9    
10    
Össz.:     A megfelelõség indikátora = ”Igen”-ek száma :10 (pl. 7:10= 0.7)  
Kérjük, hogy az ellenõrzés tényét a Vizitfüzetben, vagy Feljegyzés formájában rögzítse (Feljegyzés esetén 1 példányt az egységnél adjon le).
FONTOS, hogy a kapott eredményeket kiértékelje, az érintetteket visszainformálja és nem megfelelõség esetén dolgozzon ki korrekciós intézkedést és rögzítse azt írásban (további részletes információ gyûjtés, oktatás, javító tevékenység…stb.)
Vizsgálatot végzõ(k) neve, aláírás
2. melléklet - Kritérium mérési és ellenõrzési lap
    Kulcsfogalmak, - technikák

    Elektronikus értekezlet rendszer (EMS): lokális hálózat, ahol a számítógépek U alakban vannak elhelyezve. Az értekezlet résztvevõi a PC-n keresztül kommunikálnak azzal a lehetõséggel, hogy valamennyien egyszerre adják elõ véleményüket. A monitorokon és egy nagy, közös képernyõn láthatók az információk.
    Az értekezletet technikai vezetõ (facilitátor) koordinálja. Munkaállomása szintén egy computer, mely központi szereppel bír. (2)
    Collaborative computing: computerrel támogatott együttmûködés. (2)
    Protokoll: adott kezeléshez, beavatkozáshoz, ápoláshoz, kórházüzemi feladat ellátáshoz szükséges események, tevékenységek rendszerezett listája, mely a megkívánt vagy minimális standard érvényesülését szolgálja. (1)
    Standard: elfogadott mérték, amihez viszonyítanak.
    Kritérium: mérhetõ feltétel.
    Indikátor: mennyiségi mutatószám, mely méri az elvégzett tevékenységet. Segítségével az ellátás minõsége figyelhetõ, értékelhetõ. (1)
    Minõségmenedzsment: minden olyan tervezett és rendszeres intézkedés, mely kontrollálható módon hatással van a minõségre.

    Irodalom
    1. Marr, H. – Gilling, H (1996) A minõség biztosítása az ápolásban. Fogalmak, módszerek és esettanulmányok. Semmelweis Kiadó Bp. 17 – 24.
    2. Dr. Tóth, Z. (1999) Stratégiai tervezés – támogatás elektronikus értekezlet ( EMS ) alkalmazásával. Eszközök és technikák a minõségügyben szakmai konzultáció elõadása. OEP Biztosításpolitikai és Minõségbiztosítási Fõosztály.

    Köszönetnyilvánítás:

Ezúton köszönjük a modell kidolgozásában közremûködõ munkatársak, a meghívott külsõ megfigyelõk aktív részvételét, támogatását.
Külön köszönettel tartozunk Dr. Tóth Zoltán fõorvosnak, aki tevékeny közremûködésével és az információtechnika biztosításával ismét segítette az ápolás ügyét.
 vissza a tartalomhoz               vissza a fõ oldalra
Az ápolási folyamat visszatükrözõdése az ápolási dokumentációban: egy minõségbiztosítási módszer felhasználása a dokumentáció ellenõrzéséhez

Botos Katalin, ápolási igazgató*
Lukácsné Veress Enikõ, diplomás ápoló*
Magyar Honvédség Központi Honvédkórház, Budapest

A vizsgálat célja:
Az ápolási dokumentáció megfelelõ vezetését az ápolási szükségletek, jogi- és nem utolsó sorban gazdasági kényszerek követelik meg. A dokumentáció a beteg gyógykezelésével, ápolásával közvetlenül összefüggõ tevékenységeket írásos formában rögzíti. A dokumentáció fogalmát sokszor helytelenül használják, illetve összetévesztik az adminisztráció fogalmával, amely nem kevésbé fontos, de a gyógyító munkával csak közvetett kapcsolatban álló dokumentációs tevékenységet jelent.
Célunk, hogy az ápolási dokumentáció valóban a betegre vonatkozó fontos tényeket rögzítse. Az ápolás jövõbeni gyakorlata a személyre szabott ápolás, amit az ápolószemélyzet tervez meg az orvosi diagnózis, a beteg szükségletei alapján felállított ápolási diagnózis, és a családtagok segítségével.
Mivel kórházunk minõsítés elõtt áll, 1996 óta folyamatosan készítettük fel intézetünk ápolóit, vezetõápolóit a dokumentáció vezetésére, az ápolási standardok betartására. Mindezeket elõzetes felmérés, és tájékozódás alapján végeztük, amit ellenõrzések sorozata követett.
Az Egészségügyi törvényben elõírt belsõ minõségügyi rendszer mûködéséhez kiemelt területnek tartjuk az adatgyûjtést, amely kapcsolódik az összes minõségbiztosítási programunkhoz.
Vizsgálati módszerek és minta:
Az ápolási dokumentáció ellenõrzése belsõ audit része volt, melyet intézményükben erre a célra létrehozott csoport tagjai végeztek az általuk felállított minõségi standardok alapján. Kórházunk minden osztályán az ágyak számának 10%-ában ellenõriztük a dokumentációkat.
A belsõ minõségügyi rendszerünk mûködéséhez szükséges volt létrehozni az egységes adatgyûjtést, hogy az a többi minõségbiztosítási programunkhoz kapcsolódni tudjon.
Eredmények:
Az ellenõrzés az ápolási dokumentációk tükrében pontos képet, konkrét adatokat szolgáltatott a vezetés részére az ápolási folyamat gyakorlati alkalmazásának megfelelõ, közepes, gyenge, néhol hiányos pontjairól. Az ápolási dokumentáció ellenõrzött adatainak összesítése rámutatott, hogy melyek az ápolószemélyzet által jól, hiányosan, vagy pontatlanul kitöltött kérdések.
Következtetések:
Az ápolási dokumentáció bevezetésével azonos idõben szükséges az ápolási dokumentáció vezetésének eljárási utasítását is kibocsátani.
Ezzel a vizsgálattal megalapozottabbá és célirányosabbá tehetõ az intézményen belüli továbbképzés.


I. A probléma ismertetése
Az ápolási dokumentáció megfelelõ vezetését az ápolási szükségletek, jogi- és nem utolsó sorban gazdasági kényszerek is igazolják és megkövetelik. A minõségi betegellátáshoz olyan ápolásra van szükség, amely a beteg szükségleteihez és igényeihez igazodva személyre szóló ellátást tesz lehetõvé. A jövõbeni ápolás gyakorlata a személyre szabott ápolás, amit az ápolószemélyzet tervez meg az orvosi diagnózis, a beteg szükségletei illetve a család bevonásával felállított ápolási diagnózis alapján.
Az ápolási, gondozási tervet az orvosi diagnózis és a terápiás összefüggések tekintetében - a beteg kezelõorvosa hagyja jóvá. Ugyanakkor az ápolási gondozási tervet az ápoló önállóan készíti és hajtja végre. Ennek megfelelõen az ápolási gondozási tevékenységrõl ápolási, gondozási dokumentációt kell vezetni, amely része az egészségügyi dokumentációnak. Ez az új ápolási gyakorlat különíti el a gyógyító és az ápolói szerepet egymástól az ápolási diagnózis felállításán keresztül.
Az ápolási dokumentáció bevezetését az Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény 3§(p) 24§ (1)-(9) 98§ (1)-(5) által elõírt dokumentációs kötelezettségnek való megfelelés biztosítása, valamint az 1997. évi XLVII. adatvédelmi törvény I., II. fejezet ide vonatkozó részei is indokolták.

II. Elméleti háttér és felhasznált fogalmak
A korszerû ápolás tényezõi:


Az ápolási folyamat EVSZ szerinti meghatározása
“Az ápolási folyamat az egyének, családok és / vagy közösségek egészsége érdekében végzett jellegzetes ápolási beavatkozások rendszerezésére alkalmazunk. Magában foglalja a tudományos módszerek alkalmazását a beteg / kliens, család vagy közösség egészségügyi szükségleteinek identifikálására. Magában foglalja továbbá a szükségletek kielégítésének megtervezését, az ápolás nyújtását és az eredmények értékelését. Az ápoló személyzet – együttmûködésben az egészségügyi ellátási team többi tagjával és a kiszolgált egyénnel vagy csoporttal – meghatározza a célokat, felállítja a prioritásokat, identifikálja a szükséges ápolást és mozgósítja az erõforrásokat, ezután közvetlenül vagy közvetve ápolási szolgáltatást nyújt. Ezt követõen értékeli az eredményeket, az eredményekbõl származó információ visszacsatolását és kezdeményezi a kívánatos változtatásokat a további beavatkozásokban, hasonló ápolási, gondozási szituációkban. Ily módon az ápolás egy dinamikus folyamattá válik, mely alkalmas az adaptációra és fejlõdésre.” (4)
Minõségbiztosítás
A minõségbiztosítás az ápolás egészét átfogó folyamat, amely nemcsak az ápolók pillanatnyi teljesítményére kell alkalmazni, hanem a környezeti körülményekre is, amelyek között az ápolás zajlik. (1)
A minõség felmérése
A standardok és kritériumok segítségével lehet jellemezni azt a megkövetelt minõséget, amelyhez a ténylegesen fennálló minõséget aztán mérni lehet. A felmérés oly módon történik, hogy a kívánatossal összehasonlítjuk a valóságos helyzetet. (1)
Vizsgálat (audit)
“A betegellátás minõségének rendszeres, “kritikus elemzése”. Ez a kifejezés olykor információgyûjtést jelenti, tehát a minõségbiztosítási folyamat felmérési szakaszát. Máskor viszont a változásra vagy fejlesztésre való készséget értjük alatta. (1)
Belsõ felmérés (belsõ minõségbiztosítás)
A felmérést az intézmény személyzetének tagjai végzik, saját kidolgozású minõségi standardok alapján. (1)

III. A vizsgálat célja
A következõ kérdésekre kerestünk választ:

Az Egészségügyi törvényben elõírt belsõ minõségügyi rendszer mûködéséhez kiemelt területnek tartjuk az adatgyûjtést, mely kapcsolódik az összes minõségbiztosítási programunkhoz. Ennek szellemében az ápolási dokumentáció ellenõrzése után az ápolási dokumentáció vezetéséhez kapcsolódó eljárási utasítást és standardot dolgoztuk ki. Mivel kórházunk minõsítés elõtt áll, 1996 óta folyamatosan felkészítettük intézetünk ápolóit, vezetõ ápolóit a dokumentáció vezetésére, a standardtok betartására, melyet felmérés, tájékozódás elõzött meg, valamint ellenõrzések sorozata követett.

IV. Vizsgálati módszerek és minta
Vizsgálati módszer: retrospektív adatgyûjtés.
Vizsgálati minta: 20 fekvõbeteg osztály ágyszámának 10%-ában ellenõriztük a dokumentációkat.
Általános áttekintést követõen egy részletes, minden adatra kitérõ tételes ellenõrzést alkalmaztunk. A részletes ellenõrzés során minden egyes adatot pontoztunk. A pontok értékei az alábbiakat jelentették:

A 20 fekvõbeteg osztály ápolási dokumentációjának pontozott összesítését az 1-2. táblázat (a nyomtatott folyóiratban megtalálható) szemlélteti. Az elérhetõ pontszám osztályonként 144, a kiegészítõ dokumentációkkal 152 pont.

Az osztályok ápolási dokumentációjának értékelése a következõ ponthatárok szerint történt:

Mivel a minõségbiztosítás ciklikus folyamat, ezért megismételt ellenõrzéseket végzünk, melyek tapasztalatait felhasználjuk ápolás minõségének mérésére is.
Az újabb belsõ audit során a dokumentált tevékenységek elemzésébõl megállapítható volt az ápolási és a gyógykezelési tevékenység %-os megoszlása, hiszen ez a minõség javításának elengedhetetlen feltétele.

V. Eredmények
Az adatok elemzésébõl a következõket tapasztalatokat szûrtük le:

Hiányosságot tapasztaltunk az adatfelvételek esetén: (1 - 5)

A beteg általános állapotára vonatkozó kérdések esetében az (6 - 24) Az egyénre szabott ápolásra vonatkozó kérdések esetén az (25 - 34)

1. ábra Ápolási terv ellenõrzött adatai

A kiegészítõ dokumentumok esetén az: (35 - 38)

Az ellenõrzés befejezésével az osztályok adatai alapján, az összesített pontszámok szerinti a rangsort a 2. ábra szemlélteti.


2. ábra - Ápolási dokumentáció ellenõrzés adatai, osztályok rangsora szerint

A felállított ponthatárok alapján az egyes osztályok értékelése az alábbiak szerint alakult:

Ponthatárok Minõsítés %
110 60 %
91-109 részben jó 25 %
73-90 rossz 10 %
72 â  hiányos 5 %
Ápolási és gyógykezelési tevékenységek megoszlását a 3. ábra mutatja be.

3. ábra Osztályok sorrendje ápolási tevékenység szerint
 vissza a tartalomhoz               vissza a fõ oldalra

A tájékoztatás és a kezelés visszautasításának problémája a szülészeti ellátás során

Dr Rákócziné Krämer Ágnes, klinikai fõnõvér
Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb
Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikai Csoport

A vizsgálat célja
A vizsgálat célja: képet kapni arról, hogy az új Egészségügyi törvény hatályba lépése a mindennapi munkában mennyiben valósul meg.
Vizsgálati módszerek és minta
Kérdõíves módszerrel történõ adatfelvétel egyes kórházak gyermekágyas osztályain, illetve
olyan édesanyák körében, akik már a törvény hatályba lépése után szültek.
Eredmények
A betegek tájékoztatása a beavatkozáshoz és kezeléshez ma már elengedhetetlen feladat.
Jogaival azonban csak az a személy tud élni, aki tisztában van ennek a lehetõségével. A betegek - szülõnõk nagy része nem ismeri jogait és lehetõségeit, illetve ha ismeri is, kiszolgáltatott helyzeténél fogva nem mer élni vele.
Következtetések
A törvény megjelenése önmagában nem változtatja meg az egészségügyi ellátásban résztvevõk magatartási szokásait. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos elégedetlenségnek a csökkentése érdekében az egészségügyi dolgozóknak számos tennivalója van. Ennek egyik fontos eleme a betegjogok ismerete és azok alkalmazása a mindennapi gyakorlat során.


Az utóbbi évek társadalmi változásai az egészségügyet sem kerülték el. Az alapvetõ emberi jogokat illetve a szabadságjogokat az egészségügyi ellátással kapcsolatban is újrafogalmazták. Az 1972-es egészségügyi törvény szinte csak a betegek kötelességeirõl szól és az orvos utasítási jogáról beszél, ezzel az orvos fölérendeltségét sugallja a beteggel szemben. Az egészségügy ,,gépezetébe” bekerült ember méltán érezhette magát jogfosztottnak, hiszen a saját magával kapcsolatos döntési folyamatba nem vonták be, tájékoztatása hiányos volt, minden tekintetben az egészségügyi személyzet kiszolgáltatottjává vált, a szigorú szabályokat azonban be kellett tartania.

Ennek a helytelen gyakorlatnak a megváltoztatásában, az ellátás minõségének a javításában és ezáltal a betegek elégedettségének a növelésében nagy szerepet játszott a betegjogok elismerése, amelynek a 97. évi Egészségügyi törvény végleges formát adott. A konkrét változás természetesen a törvény hatálybalépésével nem azonnal zajlik le.

A szülésznõk a munkájuk kapcsán olyan eseménynél nyújtanak segítséget, amely évezredeken keresztül nem a kórházak falai között zajlott, hanem az élet természetes része volt, családi esemény. Az orvostudomány fejlõdésével ez a családi esemény az otthonokból a technikailag jól felszerelt, nagyobb biztonságot nyújtó kórházakba került, ugyanakkor elveszítette természetes jellegét, személytelenné vált. A nõk elveszítették a gyermekszülés feletti befolyásukat.

Gyakorlati munkám kapcsán sokszor adódott alkalmam az anyákkal beszélgetni a szüléssel kapcsolatos élményekrõl. Minden nõ életének kiemelt eseménye a szülés. Hosszú évekkel késõbb is pontosan emlékeznek az akkor történtekre, az orvos és az egészségügyi személyzet magatartására, a bánásmódra, a megfelelõ vagy hiányos tájékoztatásra.

Vizsgálat célja, hipotézisek

A vizsgálatom célja volt képet kapni, hogy a szülészeti ellátásban milyen mértékben érvényesülnek a betegjogok. Tudnak-e az új Egészségügyi törvény megjelenésérõl, ismerik-e tartalmát? A szülésre váró nõk tudják-e lehetõségeiket, és ha igen, milyen mértékben élnek ezzel? Tisztában vannak-e a tájékozott beleegyezés és a tájékozott visszautasítás fogalmával? Szívesen döntenek-e magukról és gyermekükrõl önállóan, orvosi irányítás nélkül?

Tapasztalataim alapján az alábbi hipotéziseket igazolását tûztem ki célul:

Vizsgálatomat saját kidolgozású kérdõívek segítségével végeztem. A kérdések elsõ csoportja az egészségügyi törvénnyel és a betegjogokkal kapcsolatos. Rákérdeztem a tájékozott beleegyezés és a tájékozott visszautasítás fogalmainak ismeretére is. A kérdõívet az 1. ábra mutatja be.
Kérdõív 1.
  • Tudja-e mikor jelent meg az új Egészségügyi törvény?
  • Olvasta vagy ismeri-e tartalmát?
  • Ismeri-e a betegek jogait?
  • Tudja-e mit jelent a tájékozott beleegyezés?
  • Tudja-e mit jelent a tájékozott visszautasítás?
1. ábra
    A kérdések második csoportja az egészségügyi intézmény megválasztásáról (és a szakmai körökben oly sok vihart kavaró otthonszülésrõl) valamint a terhesség alatti szûrõvizsgálatokról és a terápiás abortuszról kérdezi az anyákat (lásd 2.ábra).
Kérdõív 2.
  • Ön szerint van-e joga a nõknek a szülészeti ellátás megválasztására, például visszautasítani a kórházi ellátást és otthon szülni?
  • Véleménye szerint visszautasíthatja-e az anya a terhesség alatti ultrahang vizsgálatot?
  • Ön szerint kötelezhetõ-e az anya terhesség alatti szûrõvizsgálatokra, mint például (vérbõl) AFP? magzati velõcsõzáródási rendellenesség kimutatása, valamint HbsAg? az anya hepatitis hordozásának kimutatására?
  • Hozzájárulna-e magzatvíz mintavételhez egy genetikai vizsgálat elvégzéséhez?
  • Véleménye szerint elvégezhetõ-e bizonyítottan rendellenes (életképtelen vagy súlyosan fogyatékos) magzat esetén az abortusz?
  2. ábra
A harmadik, egyben legnagyobb kérdéscsoport a vajúdás és a szülés körülményeivel foglalkozik, úgymint: beöntés, borotválás, szülés alatti testhelyzetek, burokrepesztés, fájáserõsítés, hozzátartozó jelenléte a szülõszobán, gátmetszés, szülésbefejezõ mûtétek (lásd 3.ábra).
Kérdõív 3.
  • Milyen körülmények között van joga az egészségügyi személyzetnek a szülés megindulása után a szeméremszõrzet leborotválásához?
  • Véleménye szerint indokolt-e minden szülõnõnek beöntést adni beleegyezés nélkül kórházi szokásra hivatkozva?
  • Van-e joga az egészségügyi személyzetnek a vajúdás alatti és szülési testhelyzetek korlátozására?
  • Elfogadható eljárás Ön szerint a magzatburok mûszerrel való megrepesztése?
  • Hozzájárulna-e a szülés megindításához?
  • Van-e joga az egészségügyi személyzetnek a saját megfontolása alapján gyógyszeres fájáserõsítést alkalmaznia?
  • Ön szerint kizárhatja-e az egészségügyi személyzet a szülõnõ hozzátartozóját a szülõszobáról?
  • Kérheti-e a szülõnõ, hogy a szülés kitolási szakában ne végezzenek gátmetszést?
  • Beleegyezne-e egy szülésbefejezõ mûtétbe?
  • Visszautasítaná-e a császármetszést, ha azt nem akut esetben végeznék
  3. ábra
Eredmények

Az új Egészségügyi törvény 1998. július elsejével lépett életbe. Az erre vonatkozó kérdésemre a kérdõívet kitöltõk egy harmada válaszolta több-kevesebb pontossággal, hogy ismeri a törvény megjelenésének idõpontját. Az Egészségügyi törvény tartalmát azonban még kevesebben ismerték. Azok közül, akik tudtak ugyan a törvény hatályba lépésérõl, csak a fele ismeri és olvasta ennek tartalmát (lásd. 4.ábra ).

Kérdés Tudja/
ismeri
Nem tudja/
nem ismeri
Egészségügyi törvény megjelenési ideje 33% 67%
Egészségügyi törvény tartalmának ismerete 17% 83%
  4. ábra
A tájékozott beleegyezés és a tájékozott visszautasítás fogalmára vonatkozó az ismeretére adott válaszokat a 5. ábra ismerteti.
Kérdés Tudja/
ismeri
Nem tudja/
nem ismeri
Tájékozott beleegyezés fogalmának ismerete 57% 43%
Tájékozott visszautasítás fogalmának ismerete 52% 48%
  5. ábra
A beteg orvosi beavatkozásokba történõ beleegyezése vagy ennek elutasítása egy önként meghozott, nem kierõszakolt döntés, melynek alapja a megfelelõ informáltság és átgondolás. Fontos, hogy a beteg partner lehessen a személyével kapcsolatos döntési folyamatokban. Ma már az általános, egyszeri beleegyezés nem elfogadható, minden egyes beavatkozásba külön-külön kell beleegyeznie a betegnek. A tájékoztatás éppen ezért egy folyamatnak tekinthetõ, amely a hatékony orvos/egészségügyi személyzet és beteg kommunikáció része.

A betegnek a beleegyezését írásban kell adnia (lásd 6. ábra). Orvosi beavatkozást, kezelést, nagykorú, cselekvõképes személy visszautasíthat. A betegnek - akié végsõ soron a döntés joga - azonban tudnia kell, hogy a kezelés/beavatkozás visszautasítása milyen következményekkel jár.

Tájékoztatás
 - Önként meghozott, nem kierõszakolt döntés
 - Megfelelõ informáltság
 - Megfelelõ idõ az átgondolásra
 - Partneri kapcsolat
 - Írásos rögzítés
6. ábra
A szülészeti gyakorlatban különösen gyakran és súlyosan vetõdik fel a visszautasítás, illetve a korlátozás kérdése. Mikor és milyen mértékben érvényesülnek az anya jogai a magzatéval szemben? Milyen orvosi magtartást kell tanúsítani például súlyos betegségben szenvedõ terhes anya esetén? Önrendelkezésében korlátozható-e, kényszeríthetõ-e ,,anyai inkubátor” szerepre? Kinek áll jogában eldönteni, hogy kinek az önrendelkezési joga jusson érvényre: az anyáé vagy a magzaté? Van-e joga az anyának visszautasítani a terhesség alatti szûrõvizsgálatokat, magzatának méhen belüli vizsgálatát - kezelését, hiszen ezzel az õ testi integritását is megsértik? Vajúdás és szülés alatt milyen beavatkozásokat kell elviselnie magzata érdekében? Vállalhatja-e a visszautasítás esetleges következményeit, jogilag felelõsségre vonható-e? A fenti kérdések is arra utalnak, hogy a kezelés visszautasításának a jogi szabályozása lényegesen egyszerûbb, mint az etikai kérdéseké (lásd 7.ábra).
A visszautasítás jogi szabályozása

13§ (2)Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza...
(6)A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja...
17§ (2)A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások - ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti...
20§ (6)A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó kezelést, ha várandós és elõreláthatóan képes a gyermek kihordására.

7. ábra
A vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy egészségügyi szolgáltatást igénybe vevõk - nem feltétlenül betegek - nem ismerik a törvény tartalmát, nem ismerik az õket megilletõ jogokat. Ezt a válaszok konkrétan is megerõsítik: a betegek véleménye az, hogy a különbözõ beavatkozások esetén az orvos vagy egészségügyi személyzet joga eldönteni annak elvégzését. A táblázatban szereplõ beavatkozások mindegyikéhez a szülõnõ belegyezését kell kérni megfelelõ tájékoztatás után. Egyetlen kivétel van: a szülésbefejezõ mûtét, ha arra akut esetben a magzat érdekében kerül sor. Ilyenkor nem szükséges az anya beleegyezõ nyilatkozata (lásd 8. ábra).

A 9. ábra a különbözõ beavatkozások visszautasítási arányát mutatja. A terhesség alatti ultrahang-vizsgálat esetén volt a legmagasabb ez az arány, bár többen megjegyezték, hogy a megszületendõ gyermekük érdekében nem biztos, hogy élnének a visszautasítással. A szülés alatti testhelyzetek korlátozásának visszautasítása (32%), a borotválás (22%), és a felsorolt többi beavatkozás 20% alatt van! Ezek az eredmények részben bizonyítják feltevésem helyességét, mely szerint a páciensek nem tudják, hogy mikor és milyen arányban élhetnek a visszautasítás jogával.

Az utolsó feltevésem helyességét, mely szerint a nõk szívesebben bízzák a döntést a kezelõorvosukra, a 10. ábra igazolja. Az anyák mindössze 39%-a tartja fenn magának a döntés szabadságát, a többiek lemondanak róla.

Beavatkozás Orvos/egészségügyi személyzet joga eldönteni
Borotválás 39%
Beöntés 53%
Szülési testhelyzet 66%
Burokrepesztés 30%
Szülésindítás 96%
Fájáserõsítés 33%
Gátmetszés 50%
Fogó/vacuum mûtét 15%
Császármetszés 36%
 8. ábra


Beavatkozások Visszautasítók aránya
UH vizsgálat 43%
Magzatvíz vizsgálat 2%
Terápiás abortusz 4%
Borotválás 22%
testhelyzetek korlátozása 32%
Szülésindítás 4%
Fájáserõsítés 4%
Császármetszés (nem akut esetben) 15%
 9. ábra


10. ábra Vélemény a kezelõorvos döntési jogkörérõl
N=80 (100%)

“A tájékoztatáshoz való jog
13.§ (1 )A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körû tájékoztatásra.
(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon
a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges elõnyeirõl és kockázatairól,
d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett idõpontjairól,
e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekrõl,
g) az ellátás folyamatáról és várható kimenetelérõl,
h) a további ellátásokról, valamint
i) a javasolt életmódról.
(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követõen további kérdezésre.
(4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követõen azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérõ eredményt és annak okait.
(5) A cselekvõképtelen és korlátozottan cselekvõképes betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelõ tájékoztatáshoz.
(6) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közremûködõ személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
(7) A tájékoztatáshoz fûzõdõ jogok gyakorlásához szükséges feltételeket a fenntartó biztosítja.
(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthetõ módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetõség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak.
14.§ (1) A cselekvõképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha a betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes.
(2) A cselekvõképes betegnek joga van írásban vagy egyéb hitelt érdemlõ módon kijelölni azt a személyt, akit helyette tájékoztatni kell.
(3) A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének.”
Mi az ön véleménye?

Az alábbi kitalált eset egy jogi-etikai problémát vet fel ápolói szemszögbõl. Szerkesztõségünk kíváncsi lenne, Ön hogyan viselkedne ebben a helyzetben. Hozzászólásaikat várjuk szerkesztõségünk címére vagy a nover@eski.hu címre.

Egy 48 éves férfit a bíróság bûncselekmények elkövetése miatt jogerõsen 10 évi fegyházbüntetésre ítél, majd a férfi megkezdi büntetése letöltését. A férfi kezdettõl fogva tudja, hogy HIV vírussal fertõzött, de ezt csak 3 hónappal késõbb egy cellatársának meséli el, aki továbbadja a fegyõröknek.

Ezután elrendelik a férfi elkülönítését és börtönkórházba szállítását, ahol továbbra is elkülönítve kezelik. Egyidejûleg elrendelik a börtön többi elítéltjének HIV szûrését is. Ugyanakkor az ápoló személyzet értesülve a férfi HIV fertõzöttségérõl megtagadja a beteg férfi gondozását. Számosan fel is mondják állásukat.

Ön szerint mi ilyenkor a helyes magatartás? Ön hogyan járna el ilyen esetben?

 vissza a tartalomhoz               vissza a fõ oldalra

Tudományos tényeken/bizonyítékokon alapuló ápolás 3. rész
Outcome, rizikó és életminõség

Gulácsi László tanácsadó
ÁNTSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Intézet, Nyíregyháza

Egymással versengõ alternatívák
Költség-hasznossága
Költség / QALY
(GBP – 1990)
Koleszterin teszt csak diétás terápiával (40-69 év közötti felnõttek) 220
Idegsebészeti mûtétek fej sérülése esetén 240
Háziorvosi tanácsadás a dohányzásról való leszokás érdekében 270
Idegsebészeti mûtét subarachnoidális haemorrhagia esetén 490
Stroke prevenciós vérnyomáscsökkentõ terápia a 45-64 évesek körében 940
Pacemaker implantáció 1 100
Csípõprotézis beültetés 1 180
Billentyû beültetés aorta stenosis esetén 1 140
Koleszterin teszt és gyógykezelés (40-64 évesek között) 1 480
Coronaria bypass graft (súlyos angina esetén, a bal fõtörzs szûkülete esetén) 2 090
Vese transzplantáció 4 710
Emlõrákszûrés 5 780
Szívtranszplantáció 7 840
A 25-39 év közöttiek koleszterin tesztje és gyógyszeres terápiája 14 150
Otthoni dialízis 17 260
Coronaria bypass graft (közepes angina esetén, egyérbetegség esetén) 18 830
Folyamatos ambuláns peritonealis dialízis 19 870
Kórházi haemodialzis 21 970
Erythropoetin terápia anaemiában szenvedõ dialízisben részesülõ beteg esetén (10%-os mortalitás csökkenés feltételezése mellett) 54 380
Idegsebészeti beavatkozás malignus intracraniális tumor esetén 107 780
Dialízis betegek erythropoetin gyógykezelése (ha feltételezzük, hogy a túlélés nem növekszik) 126 290 

Bajnoksági táblázat

3.5 A következõ rész

A fenti lépések megtétele után célszerû áttekinteni a költségek, költségfajták és a költség-hatékonyság koncepcióját az egészségügyben. A logikai meggondolások is ezt a sorrendet diktálják, hiszen a költségek akkor jelentenek felhasználható információt, ha ismert az outcome (mint a pozitív és a negatív hatások eredõje) és az életminõségre gyakorolt hatás.

Általános életminõség kérdõív (Generic quality of life questionnaire): 
Olyan kérdõív, amely az életminõséget leginkább befolyásoló dimenziók vizsgálatára használható. Elõnye, hogy többféle betegcsoport életminõségének mérésére és összehasonlítására is használható, hátránya, hogy nem túl érzékeny speciális betegségeknek az életminõségre való hatását árnyaltan mérni.
Az egészséghez kapcsolódó életminõség (Health-related quality of life, HR-QOL):
Az emberek életét leginkább befolyásoló, olyan dimenziók mentén számolt életminõség mérték, amelyekre nagy valószínûséggel kihat az egyén egészségi állapota.
 Egészséges ekvivalens évek (Healthy years equivalent):
A tökéletes egészségben eltöltött évek feltételezett száma, amelyet egyenértékûnek tekintenek egy meghatározott megromlott (azaz nem tökéletes) egészségi állapotban eltöltött tényleges évek számával.
Kérdés-felelet
Mi az ’Életminõség index’?
Az index egyetlen változóval, egy mutatóban kifejezve összegzi az életminõség összes paraméterét. Ezáltal ki tudjuk fejezni, hogy egy adott egészségi állapot mennyit is ér a teljesen egészségeshez vagy a halálhoz képest vagy éppen egy jól körülhatárolt kérdéses állapothoz képest. Nehéz eldönteni azonban, hogy az eltérõ dimenziókat milyen súllyal összegezzük, vagyis pl. Ha valakinek a mobilitása csökkent jelentõsen, az ugyanannyit ér-e, mintha az érzelmi funkcióival van hasonlóan komoly probléma. E szubjektív és egyéni preferenciáktól erõsen függõ értékek csak általános súlyokra vonatkozó kérdõívek százainak összegzésével hitelesíthetõ. Az index-szel kifejezett életminõséget alkalmazhatjuk bármely célterületen. Mégis talán a két egymást kölcsönösen kizáró terápiás eljárás hatásosságának az összehasonlítására használhatjuk legkevésbé, különösen ha a két eljárás között valamilyen ritkán alkalmazott dimenzióban (pl. Látási képesség) mutatható ki jelentõs hatásosság különbség.
Kérdés felelet

Mi a standard játszma (Standard gamble) módszere?

A standard játszma alapkérdése: mekkora az a (fatális) kockázat, amelyet még a megkérdezett elviselne annak fejében, hogy egy adott beavatkozással megszûnne a jól körülírt, kérdéses egészségi állapot. Minél nagyobb kockázatot képes valaki elviselni, annál súlyosabb az adott egészségi állapot. Ha pl. Végstádiumú vesebetegség hemodialízis terápiája kapcsán a megkérdezettek legalább fele vállalna egy 15%-os peri- és posztoperatív mortalitási kockázattal járó, a betegséget teljesen megszûntetõ (nem létezõ) mûtétet, akkor a végstádiumú vesebetegség hemodialízis terápiával együtt járó egészségi állapotának 1 - 0,15 = 0,85 a relatív hasznossága a teljesen egészséges állapothoz képest.

Standard játszma (Standard gamble)

Forrás: Torrance (1986)
Kérdés-felelet

Mi az idõalku (Time trade-off) módszere?

Gyakran eljátszunk a gondolattal: hány évet adnánk a hátralevõ mondjuk 40 életévünkbõl, ha a kérdéses betegségünkbõl (pl. hemodialízissel kezelt végstádiumú vesebetegség) varázsütésre felgyógyulnánk. Ha a megkérdezettek fele odaadna 8 évet, akkor ennek az adott egészségi állapotnak a teljesen egészséges állapothoz viszonyított relatív hasznossága 1 - (8/40) = 0,8.

Idõalku (time trade-off)

Forrás: Torrance (1986)
Kérdés-felelet

Mi az arányskála (Scaling rate)?

Az arányskála a hasznosság mérésének a legegyszerûbb módja, melyben a vizsgált egészségi állapot kategóriákat elõször sorba kell állítani (elsõ a legkevésbé preferált állapot, majd ezt sorban az egyre nagyobb hasznosságértékû állapotok). Ezután a sorrendbe állított állapotokat egy olyan skálán kell elhelyezni, amelyen az állapotok közti intervallum jelzi a preferencia különbségek nagyságát is. Így például azok a “szomszédos” állapotok, amelyek majdnem egyformán preferáltak, közel kerülnek egymáshoz. Az arányskála módszernek számos változata ismert, így a skála lehet számskála (pl. 0-100-ig), kategóriaskála (pl. 0-20-ig), vagy a egy vonal (pl. Egy 10 cm-es vonal az arányosítást megkönnyítõ segédvonalakkal). Ez lehet egy “életminõség hõmérõ” is, melyen a jól meghatározott kezdõ és végponthoz viszonyíthatjuk a különbözõ egészségi állapotokat.

Vizuális analóg skála (visual analogue scale)


Irodalom
1. Donabedian, A. (1980). Explorations in Quality Assessment and Monitoring, Vol I-III., The Definition of Quality and Approaches to Its Assessment, Ann Arbor, Health Administration Press.
2. Gulács, L. (1999). Klinikai kiválóság; technológiaelemzés az egészségügyben, Springer, Budapest
3. Gulácsi, L. (2000a). Tudományos tényeken/bizonyítékokon alapuló ápolás, Nõvér 13, 1, 17-23
4. Gulácsi, L. (2000b). Az ápolási tevékenység megfelelõsége és mérhetõsége, Nõvér 13, 2, 33-38
5. Gulácsi, L. (2000c). Minõségbiztosítás az egészségügyben, Medicina, Budapest
6. Lohr, K.N., Eleazer, K és Mauskopf, J. (1998) Health policy issues and applications for evidence based medicine and clinical practice guidelines, Health Policy 1998;46:1-19
 vissza a tartalomhoz               vissza a fõ oldalra